Rom-olvasás - A füzéri vár elméleti rekonstrukciója

Szerző: Kelemen Bálint Zoltán

A füzéri vár fennmaradt nyomainak kutatása során tudtuk levonni azokat a következtetéseket, amelyek segítettek eltüntetni a vár egykori képét elfedő "sötét foltokat", és lehetővé tették, hogy minél pontosabban, élethűbben mutathassuk be egy letűnt kor épületét.

A füzéri vár az egyik legjobban kutatott várunk, kutatói az elmúlt 35 évben Feld István, Juan Cabello, Simon Zoltán és Gál-Mlakár Viktor régészek, a helyreállításokat Oltai Péter építész tervezte.
Elméleti rekonstrukciónk az ő megfigyeléseikből indult ki. A legtöbb adattal az utolsó periódusról (1654–1676) rendelkezünk, ez szolgálhat alapul a többi korszakhoz is. Az idő szűkössége miatt csak az első és az utolsó (Árpád-kori) periódus külső képét, valamint a második várkápolna (1508) belső terét készítettük el a 2011. október 8-án megnyílt füzéri "Megőrzött értékek világa" című kiállításhoz.

Árpád-kor

A füzéri Felső- és Alsóvár már az Árpád-korban is létezett. Az Alsóvár területéről előkerült a faszerkezetű sánc árkának egy része, és egy kemence maradványa a kapu közelében, amely talán az egykori őrséget szolgálta. A maradványok palánkvárra utalnak, talán innen a terület 17. századi inventáriumokból ismert elnevezése: "Palánk".


Felsővár, Árpád-kor

Úgy tűnik, hogy a fa palánk - mely inkább kerítés lehetett, mint komoly védmű - a hosszoldalon a későbbi kőfal nyomvonalát követi, a rövid oldalon attól pár méterrel beljebb futott. Ekkoriban ugyanúgy gazdasági épületek állhattak itt, mint az 500 évvel későbbi kővár kiépítése után. A Felsővárba vezető grádics és a felvonó építési idejéről nincs információnk, de már ekkor is létezhettek. A Felsővárból ismert a később befalazott gyalogos kapu helye, a körítőfal és a korai palota alaprajza. Két kemence maradványa a későbbi Malompince, egy pedig a későbbi konyha területéről került elő, a kapu mellett kohósalakot találtak. Ezek további - feltehetően fa - építmények meglétét valószínűsítik, amelyek konyha, szabadtéri kemence védőépítménye, és kovácsműhely lehettek. A hajdani őrség számára darabontházat a 17. századi sánc helyén képzeltük el. Az egyetlen kő épület a kétsejtes, többszintes palota volt, amelyet a 15. század elején a földszinti födémig visszabontottak, majd újraépítettek.


Árpád-kori vár

Újraépítése után a keleti sejt lehetett az 1644-54-ig létezett, inventáriumokból ismert "kápolna felett való torony". Az alaprajzi forma alapján úgy véljük, hogy az udvarba merőlegesen beálló keleti rész már az Árpád-korban is torony volt, feltehetően védelmi funkcióval és belső lépcsővel, míg a nyugati rész egyemeletes lakópalota, alul pincével. A bejárat a torony emeletén nyílhatott, az épületnek földszinti ajtaja nem volt, viszont két ablakkeret "in situ" fennmaradt. A többi ablakot ezek mintájára rekonstruáltuk. A várfal magasságára akonyha mellett megfigyelhető Árpád-kori falmag magasságából következtettünk, figyelembe véve, hogy a korai, feltételezett gyilokjáró - a falban lenyomata nem lévén - ennél magasabban kellett, hogy fusson.

1654-1676

A vár utolsó periódusának rekonstrukciójához áll rendelkezésünkre a legtöbb "hiteles" forrás a korabeli inventáriumok részletes leírásán át a jól dokumentált régészeti maradványokig. Itt a legnagyobb kihívást az épületek helyes térbeli dimenzióinak "helyreállítása" jelentette.


A 17. századi Felsővár a Nyugati védművel és az Alsóvárral

Az Alsóvárból ismert az 1529 után kiépült kőfal nyomvonala, a szárazárok, a legtöbb épület alaprajza és anyaga. A csaknem hiánytalanul előkerült felvonóhidas kapuról és egy konzolkő alapján feltételezhető
öntőerkélyről azonban az inventáriumok sem szóltak. A tömegrekonstrukció egyik alapja a Kovács István restaurátor által rekonstruált kapu és az e fölé kerülő öntőerkély meghatározta védelmi szintből adódó falmagasság, a másik a várfalhoz belülről hozzáépített darabontház és istállók alaprajzi szélességéből szerkeszthető félnyeregtetős gerincmagasság, a harmadik az Alsóvár végében lévő Gerendás pince hasonló módon szerkeszthető gerincmagassága. E három pont egy szintmagasságra adódik, így a kaputól a Gerendás pincéig vízszintes falkoronát feltételeztünk.

A relatív falmagasság a változó terep miatt azonban eltérő:
a támadásnak legjobban kitett kapunál kapjuk a legmagasabb várfalat, míg a hosszanti oldalon középtájt már a terepen állva is védhető alacsonyabb (kívülről továbbra is magas) várfal adódik.

A várleltárakból tudjuk, hogy a Gerendás pince fala kő, födéme gerendás volt, a többi épület fala tapasztott faszerkezetű (borona vagy vázas szerkezet, melyet az előkerült sárba rakott kőalap is megerősít), fedésük fazsindely. Egyedül a "szenelő" darabontház kapu felőli, mészbe rakott fala volt kőből, ebben lehetett a kémény. A leírások alapján "fa gradicz" vitt föl a várba, a teherfelvonóra csak az e mellett futó faragott sziklafelszínből következtethetünk. A grádics után "az híd végin", de még a ma ismert kapu előtt leírnak egy nyomtalanul elpusztult "emelcsős kapucskát", amely egy felvonóhídból és "rögtön öszve tevő" kétszárnyú kapuból állt. Ez a kapu teljesen fából lehetett, és feltehetően nem nyúlt a bástya sarka elé, mert így nem lenne védhető az előtere.

Ezekkel a feltételekkel is egy, az inventáriumi leírásnak megfeleltethető, működőképes kapuszerkezetet tudtunk rekonstruálni. A 17. századi felsővárban a talajon fekvő helyiségek járószintjeit mindenütt ismerjük, azonban az emeleti szintekre a legtöbbször következtetnünk kellett. A 15. század elején át- és kiépített déli palota emeleti padlóvonalát az innen nyíló kápolna padlószintjéből és az alatta helyet foglaló Öreg-pince boltozatszerkesztéséből határoztuk meg, az 1500-as évek elején épült észak-nyugati palota emelete a déli palotáéval megegyezett.

A két palotaszárnyat esztergált korlátos loggia köti össze, amely az udvar magasabb, keleti feléhez a déli palotánál szintben, az észak-nyugati palotánál alépítményen keresztül csatlakozott. A déli szárny padlása az Öreg-palota kápolna falán fennmaradt gerendafelülési helyek alapján, és a két palotaszárny boltozott helyiségeinek szerkeszthető boltmagasságaiból is egységes szintre adódik. Ebben a magasságában még további három járószint található a várban: a konyhából megközelíthető Deákház emelete (árnyékszéktornyának emelete alapján); az 1644-54 között épült, kapu mellől megközelíthető "ágyúdomb" teteje; és az innen nyíló, az egykori tartógerendák fészke alapján rekonstruálható, kapu fölötti Filagória padlója. Ezek végigjárható védelmi övet alkothattak, őrhelyekkel ("Nap enyészet felől való fok" a palota fölött nyugaton, a "Majorság felől való fok" az ágyúdomb tetején volt). Ettől egy szinttel feljebb található a konyha fölött fennmaradt gyilokjárólenyomat ("Vadaskert felőli fok") meghatározta védelmi szint, ahonnan a várleltárak szerint a Deákház padlása is nyílt. A kaputorony földszintjéről a porházon keresztül elérhető kapuvédő bástya felső szintje valószínűleg külön védelmi zóna volt, habár az előbbiekkel közel egy magasságba esik.



Ha a konyha fölött adódó várfalmagasságot végigviszszük a bástyán is, akkor egy, a lőporházat is takaró magasságú falat kapunk. Érdekes kérdés a loggiák szélességének tisztázása: ugyanis ha mindkét palotánál az ismert északi loggia-alépítmény szélességéből indulunk ki, az udvarból jóformán semmi nem marad. Véleményünk szerint a déli loggia keskenyebb lehetett annyival, hogy az eltérő fesztávú palotaszárnyak szélességét a külső eresztől a loggia udvari ereszéig azonos fesztávra korrigálta. Így a palotatető külső eresze és a vele feltehetően egy szerkezeti rendszerben lévő loggiatető eresze is vízszintesre adódik a tetőszerkezet torzítása nélkül. A nyíláskereteket Kovács István rekonstrukciós rajzai alapján modelleztük, a nyomtalanul elpusztult ablakok helyének és típusának meghatározásához az építési periódusok összefüggései, a korabeli várábrázolások és inventáriumok leírásai adtak támpontot.

A nyugati Alsó-védmű egykorú a lőréses délkeleti várfal köpenyezésével, rekonstruálható lőréseik is megegyeztek. A védmű megközelítése a pincén nyitott ajtón keresztül volt lehetséges, alacsony fala nem zárt föl a várhoz.


A füzéri vár napjainkban

Várkápolna 1508

A késő-gótikus várkápolna építését 1508 körülre datálják a kutatók, Simon Zoltán és Szekér György. Utóbbi készítette a csillagháló-boltozat vetületi rekonstrukcióját, amelyet térben kiszerkesztettünk.
Habár nem tekinthető kizárólagosnak ez a változat, mindenesetre a falakon fennmaradt ív-lenyomattal
egybevág. A rekonstrukció helyességét igazolni vagy elvetni csak pontosabb, digitális felmérés birtokában tudjuk. A vörös pigmentnyomok alapján a boltozati bordák biztosan, a boltmezők feltehetően festettek voltak, ide a korszakban gyakori "csillagos eget" rekonstruáltuk, de figurális ábrázolás is elképzelhető. Az oltárról annyit tudunk, hogy létezett. Helye a kápolna keleti fala elé tehető a liturgikus rend szerint, ezt támasztja alá, hogy ebben a falban nem volt ülőfülke, míg a vele szemközti nyugatiban igen.



A kápolna Szűz Máriának lehetett szentelve, így az ismeretlen oltár helyén az 1480-ból származó, késő-gótikus liptószentandrási Mária-oltárt jelenítettük meg. A négy nagyméretű mérműves ablak osztó- és mérműprofiljai kiszerkeszthetőek az ablakkeret profilja alapján, a mérműveket analógiák alapján rekonstruáltuk. Az ülőfülkéket Szekér György és Osgyányi Vilmos, a bejárati ajtót Kovács István rekonstrukciója alapján modelleztük meg. Az ülőfülkék kapcsán érdekesség, hogy a kápolna nyugati felében két kétrészes, a keletiben egy háromrészes ülőfülke volt, és míg előbbi kettő az ablaktengelybe esik, addig a háromrészes ülőfülke jól láthatóan az ablaktengelytől kimozdítva helyezkedik el: ezáltal az oltár nem takar az ülőfülke elé. A faltagozatok önmagukban jól mérhetők, azonban a kápolna falai mára jelentősen torzultak.

Mi a torzulásmentes, 1508-as állapotot akartuk elkészíteni, így újra előállítottuk a kápolna "tervrajzát", meghatározva a főbb méretrendi összefüggéseket. A legnagyobb kihívást az északi fal okozta, itt állhatott a várleltárakból ismert szószék és a bejárat, de helyükön csak egy-egy hatalmas falkiomlás maradt fenn. Ha
az oltár keleten volt, akkor a nyugati kiomlásban lehetett az ajtó, míg a keleti kiomláshoz a szószék
szerkezetének lehet köze: ez gyengíthette oly mértékben a falat, hogy az később kiomlott. Itt másik ajtó biztosan nem nyílt, azt viszont elképzelhetőnek tartjuk, hogy a szószékre egy, ebbe a falba süllyesztett lépcsőn lehetett feljutni. A szószékhez köthető mérmű-töredék alapján a szószékkosarat áttörtnek feltételeztük, arányrendszerét a kortárs példák alapján határoztuk meg.

A belső falfelületen a faragott kvádereket és a szabályosan körbefutó fúgákat láttattuk, fennmaradt festéknyomról nincs tudomásunk.

Füzéri vár Árpád-kor, 1676, és Várkápolna 1508 elméleti rekonstrukciója: Kelemen Bálint Zoltán, Mehrl Nándor
(Pro Postero, 2011)
Konzulensek: Oltai Péter, Simon Zoltán, Szekér György
Látványterv: Mehrl Nándor, Vesztergom Ádám
Az animációk interneten megtekinthetők:
www.propostero.org "kiadványok" menüpont alatt.

Füzér.hu | Északi várak.hu