Református templom, Ócsa

Az ócsai premontrei kolostor és temploma

Az Árpád-korban Ócsa térsége királyi birtok volt, ezért joggal föltételezhetjük, hogy az ócsai premontrei apátságot egyik Árpád-házi királyunk alapította. Egy 1234-ben készült, az egyházak ellenőrzését tartalmazó jegyzőkönyv említi először a kolostort.


Ferenc Tamás grafikája

A 12-13. század fordulóján a kolostor helyén egy kis falu állt, amelynek lakóit odébb költöztették, amikor megindult a kolostor építése. A háromhajós, keresztházas bazilikális elrendezésű templomot Szűz Mária tiszteletére szentelték. Nyugati homlokzatát monumentális toronypár uralta. A templomba a bejárás az északi ill. a déli mellékhajóba nyíló kapuk biztosították. Az északi kapun (a kolostor felől) a szerzetesek, a déli kapun pedig a világi hívők mehettek be (a templom plébániai feladatot is ellátott). A kutatás során kiderült, hogy nyugat felé eredetileg egy boltszakasszal hosszabbnak tervezték a két mellékhajót, azonban ennek építése elmaradt, s így került ma helyére a két torony. Bár eredetileg boltozott templomot akartak építeni, végül mégis síkfödémre váltottak. 1900-ban tárták föl a főszentély felületét borító, a 13. század utolsó harmadában festett összefüggő falkép-sort. A kolostorépület egyemeletes, egyszárnyú lehetett, a templomtól északra, teljesen elkülönülten épült föl. A földszinten volt a káptalanterem, a refektórium, az emeleten a hálóterem (dormitórium). A kolostorszárnyat keskeny kőfal kapcsolta össze a templommal. Valószínű, hogy a kerengő fából készülhetett, s ez nyomtalanul elpusztult.