Gyula - vártörténet

A magyar történelem során várak százai szerepeltek a hadi krónikák lapjain, melyeket - miután hadi fontosságukat elvesztették - lerombolták. A legtöbb esetben a várfalak anyagát a lakosság bontotta el, hogy lakóházakat és háziállataiknak istállókat, raktárakat emeljenek belőle. A szerencsés kivételek közé tartozik a Fehér-Körös mentén emelkedő Gyula vára, amelyet napjainkra szépen felújított a műemlékvédelmi szakemberek gárdája.


Gyula - Ferenc Tamás grafikája - rekonstrukciós elképzelés

A helység neve egy 1313-as oklevélben Gyulamonostora néven fordul elő. Plébánosa 20 garas pápai tizedet fizetett, tehát már ekkoriban is a jelentősebb mezővárosokhoz tartozott. A híveihez bőkezű Zsigmond király 1387-ben Losonczy László báró tulajdonába juttatta a környező vidékkel együtt. A mintegy 20 településből szerveződő földesúri birtok központja Gyula lett, ahol az időközben gazdává váló Maróthy főnemesi família kezdett vár építésébe.

Mivel követ csak a messzi erdélyi hegyekből lehetett volna hozatni, a helyszínen talált agyag kiégetésével nyert téglát szemelték ki a nagyszabású munkálatok anyagául. Az építkezés gyorsan haladt, az 1405-ös esztendőben már várnagyáról tesz említést egy feljegyzés. Az értékes gyulai váruradalmat a Maróthyak fiúágon való kihalása után Mátyás király törvénytelen fiának, Corvin János liptói hercegnek adományozta. A herceg halála után özvegye, Frangepán Beatrix rendszeresen tartózkodott itt, majd ezen a helyen kötött házasságot Brandenburgi György őrgróffal, aki rövidesen megözvegyülvén megörökölte a birtokot.

A törökkel vívott 1526-os mohácsi csata után két pártra bomlott az országot vezető nemesség, a várat Ferdinánd és János király hívei is birtokolták, végül 1552-ben Ferdinánd szerezte meg. A bécsi hadvezetés igyekezett minden eszközzel modernizálni az erődítményt, aminek kapitányául 1560-ban Kerecsényi Lászlót nevezte ki.

II. Szulejmán szultán 1566-os nagy hadjárata idején Pertev pasa vezetésével külön sereget küldött ki elfoglalására. Az oszmán harcosok kilencheti igen nagy véráldozatokkal járó ostrommal jutottak birtokába, miután a megfogyatkozott és élelemhiányban is szenvedő védők - szabad elvonulás feltétele mellett - feladták a rommá lőtt véghelyet. A törökök azonban hitszegő módon megtámadták és lemészárolták a kivonulókat, maga Kerecsényi pedig rabságban halt meg.

A következő évszázadban Gyula vára szilárd őrhelyül szolgált az igazhitűeknek, akik innen kiindulva fegyverrel kényszerítették adózásra messzi környék lakosságát. Uralmuknak csak 1695 januárjában vetett véget a császáriak hosszú ideig tartó kiéheztető blokádja. Rövid epizódot jelentett 1705-ben a kuruc felkelők sikertelen ostroma, ami után az erősség végleg elvesztette katonai szerepét.

Külső védőműveit lebontották, a vizes árkokat betömték, így napjainkra csak a középkori belsővár tömbje maradt fenn. Ezt restaurálták oly nagyszerű módon, hogy a kapuján belépő látogatót azonnal magával ragadja a történelmi idők színpompás hangulata.


Légifotó album >>

Forrás: Magyar-várak.hu

Történelem.lap.hu | Hadtörténelem.lap.hu