Gyügye, református templom

A XIII. századi, román és kora gótikus stílusú épület a XVIII. században részben átalakítottak. Ekkor, 1767-ben készült a képes beszédű festett deszkamennyezet.

Az épület alaprajza a román kori egyházi építészet tipikus példája. A keletelt épület hajójától keskenyebb szentélye egyenes záródású. A keleti végfalon látható fogrovatos párkány megmaradt szakasza és a szentély egyszerű szentségtartó fülkéje is erre az időre tehető.


Ferenc Tamás grafikája

A templombelsőben a diadalívnek csak egy része maradt meg, a többit 1833-ban - a szószék és a karzat építésekor - elbontották. A templom fő látnivalója az 1767-ben készült festett deszkamennyezet.

A templom főhajójában ötvenhat, a szentélyben pedig huszonöt festett kazettát helyeztek el. Kivitelezését tekintve ez a legkezdetlegesebb, vagy másként: a legnaivabb a felső-Tisza-vidéki festett templommennyezetek között. Itt még élt a középkor tanító szándéka; a híveknek képek kellenek, amelyek hasznos tanulságokról beszélnek: Noé bárkája, a Kánaán földje (rúdon két hatalmas szőlőfürtöt cipelő ember), a szirén csábítása, a bujaság jelképe, a halak, a pelikán, mely saját vérével táplálja fiókáit, s a Föld népének a legfontosabb: az időjárással kapcsolatos Nap, Hold, szél, vagy a (levakart) kétfejű császári sas.

A festett kazetták nyújtotta látvány mellett a népies barokk berendezést (karzat, szószék és padok) szinte észre sem veszi az ember, pedig ezek is szép, XVIII. századi munkák. A több évig tartó felújítás során 2002-re visszaállították a vélhetően eredeti tetősíkokat, a sekrestyét (melyben a templom történetére és felújítására vonatkozó dokumentumokat állítottak ki), s a templomkert is a megújult templomkülsőhöz illő gondozott jelleget öltött.


A templom légifelvételei

A templomtól külön zömök, háromszintes, három építési periódusban emelt torony áll; mai alakját a XIX. század közepén kapta.
(Vendégváró)

Gótika.lap.hu | Erdélyi templomok grafikái