Cserépvár, rekonstrukciós elképzelés

Cserépvár rövid története:

Kihez köthetjük a vár építését? Korábban, a várak jellegzetes 14. századi elnevezési szokásai alapján, a Cserépvár elnevezésből indultunk ki. Eszerint a vár első építtetője, vagy birtokosa egy Cserép nevezetű nemesi személy volt, akit a szomszédos Cserépfalu településével is összekötöttünk. Ezt azonban cáfolják az okleveles adatok. Cserépvár építését az Árpád-kori leletek és a hasonló jellegű nemesi várak alapján a 13. század második felére, végére helyezhetjük. A Cserép elnevezés azonban már 1214-ben megjelent Cserépfalu helyneveként, amely ekkortól hosszú időn keresztül az egri püspök falvai közé tartozott. A vár természetesen ettől jóval későbbi alapítású, így Cserép, mint alapító, vagy névadó személy nem jöhet számításba. Egy másik meglepő adat - Cserépfalu 1248-as határjárása - szerint a várhegy területe Cserépfalu „közigazgatási” határain kívül esett azaz nem is a faluhoz tartozó földről van szó.


Cserépvár - Ferenc Tamás grafikája - rekonstrukciós elképzelés

Akkor mely település határában épült fel Cserép vára? A várra vonatkozó oklevelek erre nem alkalmasak, hiszen a 15. században már Cserépvárhoz tartoztak földek, nem pedig fordítva. Az Árpád-kor végéről csak sejthetjük, hogy ha nem Cserépfalu, akkor Tard, illetve a középkor folyamán elpusztult Tárnokbála határaiba eshetett a mai Vár-hegy területe. Talán ezt bizonyítják a vár pusztulása utáni, 18. századi birtokviszonyok is, amikor Tard helynevei között szerepelt a Karud (a vártól keletre lévő szomszédos hegy), a Mangó, a Török-rét (a vártól északnyugatra) is, tehát a teljes várkörnyék.

Tardot II. András uralkodása alatt szerezte meg a Miskolc-nembéli Panyit. Fia II. Panyit 1265-ben kapta meg a Tardtól északra fekvő Tárnokbálát is. A két településsel a mai Vár-hegy területe feltehetően a Panyitok kezébe került. A Panyit-nem, jelentős birtoktestet építettek ki Borsod vármegyében a 13. század második felében. A megyében azonban konkurens nemzetségük volt az Ákos-nem, akik ekkor építették fel Dédes várát a Panyitok váradi (Szilvásvárad) és visnyói (Nagyvisnyó) birtokának szomszédságában. A II. Panyit válaszul felépíttette Éleskő várát, amely tartozéka lett Tard falu is.

Tard szomszédságában, Cserépfaluban, a birtokos egri püspök viszont pont ekkor tájt, 1248-ban kapott engedélyt várépítésre a Füzérkőn (Cserépfalutól északra). A Panyitok megyebéli hatalmi ambícióit tekintve feltehetőleg ezt nem hagyták figyelmen kívül és tardi/tárnokbálai birtokukon is várat emelhettek, egy olyan helyen, amelyet jól láthattak Cserépfaluban és Noszvajon, az egri püspök birtokain. Így a "vár várat szül" elv alapján Cserépvár I. építési periódusa is feltehetőleg beilleszthető a késő Árpád-kor nemesi várépítési hullámába. Ugyanakkor érdekes, hogy a vár Tard irányából egyáltalán nem látható. Feltételezhető tehát, hogy a Panyitoknak fontosabb volt kifelé reprezentálni a hatalmukat, mit a saját birtokuk irányába.

A Miskolc nemzetség fiági kihalását követően a vár a 14. század folyamán királyi birok lett, majd a 15. században Diósgyőr és Dédes mellett a királynéi birtok részévé vált. A 15. század közepétől került magánkézbe: a Rozgonyi, a Szomszédvári, a Pohárnok , ismét a Rozgonyi, Héderváry majd végül a Báthori családok  tulajdonába. Cserépről gazdag 15. századi okleveles anyaggal rendelkezünk, különösen értékes az erősség 1458 - 61-es, évekig elnyúló pereskedése Berzeviczi Pohárnok István és Rozgonyi Sebestyén között, amelyben Cserépvárt felosztották. A váruradalom középkori tartozéka az oklevelek szerint Cserépfalu, Tard, Tiszabábolna, Mezőnyárád, Olaszi, Marcelfölde, Ároktő falvak voltak.

Az 1568-as várleltár felsorolta a vár helyiségeit és környezetét, így azok fontos adatokkal támaszthatják alá a régészeti feltárásokat.

1552 után a török többször elfoglalta a várat, de ekkor még megtartani nem tudta. 1596-ban, Eger eleste után az őrség elhagyta Cserépvárat, így az ostrom nélkül lett török birtokká bő 90 esztendőre. Az egri török erőd elővédje lett Sirok és Szarvaskő mellett Cserép - Borsod vármegyében egyedüliként. A török idejében a vár állapota folyamatosan romlott, 1614-re halaszthatatlanná vált a javítása. Forrásaink szerint összesen 12 ács és kőfaragó dolgozott az egri dzsámi és a cserépi vár felújításán 100 napig. A kifizetett munkabérek és a 100 munkanap azonban csak kisebb mértékű javítgatásokra utalhat.

1644-ben diósgyőri, füleki, putnoki és szécsényi vitézek két napig blokád alatt tartották a cserépvári és szarvaskői törököket, de visszafoglalni természetesen nem tudták.

Csak Eger visszafoglalásakor, 1687. október 30-án tudták a Gondola lovasezredhez tartozó Corbelli ezredes parancsnoksága alatti erők elfoglalni Cserépvárat. A császáriak felégették a palánkot, csupán a belső része maradt épen, ahol (és valószínűleg a vár alatti gabonatárló vermekben) gabonát, mézet és egyéb élelmiszereket találtak. Ezeket a császáriak egyből, még a kamarai összeírás előtt, eladták Miskolc városának. Ekkor készült a vár egyetlen, bár megkérdőjelezhető hitelességű ábrázolása. Giacomo de Rossi 1688-as rézmetszetén Eger visszafoglalását ábrázolta, háttérben az elővédművekkel: Sirokkal, Szarvaskővel és Cseréppel.

Az ostrom után a várat tovább használták, 1697-ben a Tokaji Ferenc - féle felkelés néhány résztvevőjét Cserépen végezték ki. Ezt követően is többször sürgették a felújítását. Kisebb építési munkák történhettek is, talán ezt bizonyítja, hogy a Rákóczi - szabadságharc elején a kurucok itt tartották fogva az egri püspököt. A szabadságharc után minden szerepét elvesztette a vár, hamar pusztulni kezdett. A francia eredetű L'Huillier család kezébe került, akik a Várhegy alatt kastélyt építettek, jórészt a vár köveinek felhasználásával, ekkor hatalmas bányaudvart nyitva a belsővár területén. Ezzel Cserép végleg rommá vált.



Az egykori kastélyból azonban mára már csak a kápolna és a kútház maradt fenn.

(Szörényi Gábor András)
Várak.hu

Északivárak.hu | Várak-hrady.eu