LÁTVÁNYTÉRKÉPEK
VÁROSOK, VÁRAK, KASTÉLYOK
Vác - Pogányvár
Vác - Pogányvár - őskori sáncvár helyett a vallonok sánca 1597-ből
(egy várrajz régészeti tanulságai)
Kisari Balla György térképtörténész Törökkori várrajzok Stockholmban (Bp., 1996.) című könyvében a 113. oldalon publikált egy Vác feliratú helyszínrajzot. Ezen a mai Vác városa és Verőce közti területen - a Duna és a Naszály közti átjárót lezáró - erődök láthatók. Felirataik szerint a vallonok, az olaszok, a németek, a magyarok és a franciák sáncai. Nem nehéz beazonosítani, hogy a keresztény és a török főerők közti 1597 november eleji harcok helyszínéről van szó. Ekkor Miksa főherceg és Szaturdzsi Mehmed török másodvezír hadai találkoztak itt. A törökök az évi hadjáratuk végén itt szerettek volna áttörést elérni a keresztény fősereg ellen. A fáradt császári-királyi had nem mert nyílt csatát vállalni a török fővezér hadával, de a stratégiailag előnyös fekvésű szorosban sikerült lezárni a törökök útját.
Vác 1597
Istvánffy Miklós művében (Magyarország története 1490-1606. Fordította: Vidovich György. Debrecen, 1868.) a jelzett harcról a 789-790. oldalon ír: Vác várát kiürítették és felrobbantották a keresztények. Ezután a Naszály és a Duna között négy magaslaton erődöket emeltek Basta György tanácsára, mert ezek beváltak már az 1595. évi esztergomi harcoknál is. Ezeket az erődöket német, olasz, francia és magyar gyalogosok és ágyúk védték. A leghevesebb harcra a magyarok által védett "váracsnál" került sor a Naszály felőli oldalon (Istvánffy itt tévesen neszmélyi oldalt ír!).
Az általam összegyűjtött több mint 2000 vár alaprajzának rendezése közben kezembe került Vác - Pogányvár felmérése. A sáncvárat, amely egy Duna melletti magaslaton helyezkedik el, őskorinak tartják (Magyarország Régészeti Topográfiája 9. 460-462. - 31/13 lh.). Elgondolkoztam azon, hogy formailag, méretben egyáltalán nem illik a bronzkori Hatvani-kultúra nagy számban ismert erődítményei közé. Virágh Dénes felmérésén jól látható, hogy egyenes, szögben törő sáncszakaszokból áll. A sánc földjét a mögötte látható kis árokból nyerték. Ezután eszembe jutott Kisari Balla György könyve. Ezen a jelzett helyen - sematikusan ábrázolva - a "vallonok sánca" látható.
Vác - Pogányvár
Mi a tanulság mindebből? Nem árt még a szakemberek generációi által egyöntetűen vélt megállapításokat sem némi kétkedéssel fogadni. Hiába volt az elmúlt közel másfél évszázadban több régészeti ásatás és felszíni leletgyűjtés a lelőhelyen. Hiába kerültek elő kétségen felül őskori településre utaló leletek és jelenségek. Mindez nem jelenti azt, hogy a hegyen látható erődítésmaradványok az őskorból származnának. Vagyis a várakat nem árt önmagukban sem vizsgálni. Építési korukat egyáltalán nem határozza meg minden esetben a területükön gyűjthető, vagy akár régészeti módszerekkel feltárható leletanyag.
Most, hogy tudjuk miről van szó, Vác - Pogányváron sem árt majd a hódoltság kori régészet művelőinek körülnézni. Ugyancsak izgalmas feladatnak tűnik a Kisari Balla György által felfedezett és közzétett térképen látható többi sánc felkutatása is. A ma divatos csatatér-kutatás is profitálhat ebből. Főleg a Naszály felőli oldalon ábrázolt "magyar sánc" lehet érdekes ebből a szempontból, ahol Istvánffy elbeszélése szerint a legnagyobb harc folyt.
A térképtörténet és a várrajz-kutatás segíthet tisztázni ismeretlen, vagy rosszul ismert korú erődítmények valódi korát és történelmi szerepét. A különböző szaktudományok egymást kell segítsék és kiegészítsék. Valójában egy dologról van szó, múltunk hitelesebb, alaposabb megismeréséről.
Dr. Dénes József
várkutató, régész
