Térképe miatt válhatott világvárossá New York

Kétszáz éve fogadta el a városi tanács New York merev, derékszögű térképhálózatát, amely a települést a Sarkok Városává alakította, s hozzájárult a metropolisz káprázatos fejlődéséhez.



A térkép tizenegy sugárutat és 155 keresztutcát jelöl - a nevével ellentétes cross-town street nem a városon keresztül, északi-déli irányban fut, hanem arra merőlegesen helyezkedik el. A mátrixszerű terv több millió köbméter földet és követ mozgatott meg, s szerény, de egyenlő méretű telkeket mért ki, amivel ugyan aláhúzta Alexis de Tocqueville francia politikai gondolkodó állítását, miszerint New York egy hatalmas monolit egység, de a metropolisz koordinátái képesek voltak megmondani az autósoknak és a gyalogosoknak, merre is állnak - fizikailag és szimbolikus értelemben egyaránt. "Ez a célja New York geometriájának" - írta Roland Barthes francia filozófus. "Minden egyén a világ központjának költői birtokosa" - tette hozzá.

A tervezetet 1811. március 22-én fogadták el. A bizottság úgy fogalmazott, hogy "New Yorkot az emberek lakóhelyeire rendezték be, az egyenes oldalú, derékszögű házak pedig a legolcsóbbak és lakhatásra legalkalmasabb épületek". A térkép - amely a már létező utcák némelyikét is magába foglalta - meglehetősen rugalmasnak bizonyult, alkalmazkodott a járművekhez, s később a tervezőknek azt sem okozott gondot, hogy rátervezzék a Central Parkot, valamint a huszadik század gigantikus épületeit, például a Stuyvesant Townt és Lincoln Centert. "A terv nem korlátoz minket. Egy alapot ad, s egy utat jelöl ki, amely kormányozza a kerületet" - mondta Scott M. Stringer manhattani polgármester.

1811-ben a város lakosságának nagy része a Houston Street (akkor North Street) alatt élt. A várostervezők a kétezer lakóblokkból álló mátrixot erdőkre, farmokra és közföldekre, 12 kilométerrel északra, a 155. utcáig terjesztette ki, s ezzel a város területét megötszörözte; a város elöljárói úgy számoltak, hogy a település populációja fél évszázadon belül 60 ezerről 400 ezerre nőhet. A megbízottak - Morris kormányzó, Simeon De Witt és John Rutherfurd - előrelátók voltak, de rosszul számoltak: New York 1860-ban 800 ezer lelket számolt.

A térképhálózat a milétoszi Hippodamosz görög várostervező koncepcióját idézte fel, aki a New York-i városatyákhoz hasonlóan a mátrixot a "civilizált élet racionalitásának" nevezte. Ez a megoldás más amerikai városokat is inspirált, de sehol nem volt olyan meghatározó, mint az Egyesült Államok legnagyobb metropolisza esetében. A tűztől és a járványok terjedésétől való félelem arra sarkallta a tervezőket, hogy elkerüljék a kacskaringós, szűk utcákat; kevés park került kialakításra, mivel úgy érveltek, hogy Manhattant két folyó is határolja, de egy 240 hektáros, katonai parádékra alkalmas részt és a közpiaccal összekötött csatornát is megálmodtak. A bizottság úgy érvelt, hogy a forgalom nagy része a folyók között bonyolódik le, ezért sokkal több keresztutcát, mint sugárutat terveztek.

Forrás: Múlt-kor.hu

Látványtérkép.lap.hu | Helytörténet.lap.hu