A reneszánsz fénykorában készítettek olyan atlaszokat, amibe nagyszerű városképek segítségével mutattak be egy-egy várost, mely igazából térképnek számít, még ha nem is térképészeti pontossággal, vagy tájékozódási pontok megjelenésével készültek.

Az úti térképek is egyfajta tematikus térképek, amelyek egy-egy kalandozás után a felfedezők útját mutatták, lejegyezve az expedíció felfedezéseit és útját. Érdekesség a kartográfia történetében, hogy földmérő illetve geológus csapat kőzetréteg térképet készített, melyen a különböző kőzetek színárnyalatként jelentek meg. Ezek feltérképezése a nagy ipari forradalom idején jelenhetett meg a gigantikus útépítések, ipari létesítmények és bányák egyidejű megjelenésével.

A tematikus atlaszok közé tartozik még az olyan természetföldrajzi atlasz, ami nem csupán a domborzati viszonyokat mutatja be, hanem akár adatokat is mutat az ár-apályról, népeiről, és természeti viszonyairól. A kartográfia fogalmát kiterjeszti az ilyen tematikus térkép, hiszen az ábrázoláson túl információkat is hordoz az adott területről.

Hajózást segítendő jelentek meg a XVIII. század közepére szél-és áramlás térképek, melyek segítségével a szállítási versenyben napokat, órákat lehetett lefaragni a menetidőből.

A katonai térképek természetesen külön világot jelentettek a térképészet történetében, míg a fotózás és a fényképek nyomdai felhasználásának elterjedése óriási előrelépésnek számított az illusztrált térképek esetében, hiszen így válhatott igazán látványtérképpé ez az ábrázolásmód.

A térképek történetével foglalkozó irodalom felsorolja még az un. népességi térképeket, melyek színkóddal jelölik, grafikai megoldásokkal ábrázolt térképen mutatják be a népmozgásokat, népvándorlásokat (gondoljunk csak a magyarok útjára Etelközből a Kárpát-medencébe).

Látványtérkép.lap.hu | Történelem.lap.hu