Komlóska - Solymos vára

Komlóska - Solymos vártörténet

Észak felé lekanyarodva a Bodrog folyó menti főútról, a keskeny aszfaltcsíkon lassan elérhetjük a szinte érintetlen természetben megbújó kicsiny zempléni községet, Komlóskát. A néhány utcából álló falut szegélyező zöldellő hegyek egyikén omladoznak Pusztavár romjai, amiket néhány esztendeje a Miskolci Egyetem régész hallgatói vallatnak, hogy napvilágra hozzák homályba vesző titkait.


Komlóska - Solymos vára - rekonstrukciós elképzelés - Ferenc Tamás grafikája

Lépteinket a helyi önkormányzat által kialakított tanösvény felé veszem, aminek oldalát időközönként egy-egy tábla szegélyezi, rajta a környező természet növény és állatvilágát, valamint a geológiai keletkezését bemutató leírásokkal. Sajnos barbár kezek sok esetben megrongálták az oly sok érdekességgel szolgáló táblákat, megfosztva ezzel a turistákat az információktól. Az eddig kényelmes sétaút a Várhegy lábához érve meredek ösvénnyé szűkül, minden erőnkkel kapaszkodni kell a csúszós meredély szélét szegélyező fákba, bokrokba, hogy feljuthassunk a csúcsra. Végül fáradtan, de a győztesek érzésével nézzünk szét a 426 méter magas Várhegy csúcsán, ahonnan csodálatos körpanoráma nyílik a környező kisebb-nagyobb magaslatokra.

Az eddig ismertek adatok szerint Anjou Károly király zempléni hadjárataiban vitézséggel harcoló Tolcsvai nemzetség tagjai kapták meg uralkodójuktól adományba a komlóskai földet, amin valamikor 1312. után emelték szállásul a kővárat. Az egykori várépítők kihasználták a hosszúkás, ellipszis alakú hegycsúcs védelmét, a vaskos kőfalakat ennek meredek szélén húzták fel, bekerítve az egymással szembeni két kiemelkedő magaslatot. Ennek csúcsain egy-egy kerek torony alapfalait tárták fel, míg a várudvar közepét is kőfal választotta ketté. Ismerjük, hogy 1379-ben a nemesi család tagjai felosztották maguk között a várat, talán ennek látható nyoma az osztófal.

Vajon hogyan élhettek a várbeliek ebben a sasfészekben, forró nyarakon és süvítő csontfagyasztó teleken keresztül? A mindennapi létfenntartáshoz szükséges feltételeket a környékbeli falvak népessége, mint a földesúrnak tartozó szolgáltatásokat végezte, vagyis szekérrel hordták fel az élelmiszert, a tűzifát és használati tárgyakat, amik közül sokat felszínre hoztak a kutató szakemberek. Alig néhány évtizedig szolgált szállásul nemesi urainak, mivel már egy 1398-as oklevélben elpusztult várnak írta le Bebek Detre nádorispán. Mi okozhatta végzetté, talán egy hirtelen fellobbant tűzvész? Még nem derítette fel a kutatás, de az biztos, hogy nem állították helyre földesurai. Így vált az egykori büszke Solymos vára a környékbeli néphagyomány nyelvén Pusztavárrá.

Nem igazolódott be az a régebbi feltételezés sem, hogy a XV. század közepén a vidéket megszállva tartó harcedzett cseh husziták kijavítva sérüléseit, bázisul használták volna a rablótámadásaikhoz. Így Pusztavárt már 600 esztendeje a könyörtelen időjárás vasfoga pusztítja, megóvására azonban a jó szándék mellett jelentős anyagi ráfordítást is szükségeltetik.

Forrás: Északivárak.hu

Történelem.lap.hu | Hadtörténelem.lap.hu

Légifotó album >>