Kolozsvár belvárosának látványrajza

Folytatjuk a bemutatását Kelemen Albert erdélyi témájú látványrajzainak.

Az alkotó elérhetősége:
Kelemen Albert, Székelyudvarhely
e-mail: kelemen_albert@yahoo.com

Kolozsvár története

Már a csiszolatlan kőkorszak középső szakaszában, 120 000-80 000 évvel ezelőtt megtelepedett az ember a város környékén. Az évezredek során, a csiszolt kőkorszakban, a vaskorszakban, majd a réz és bronzkorszakban, a vaskorszak kezdetén létrejövő, megszűnő kis települések csak néha települtek egymásra, többnyire egymástól függetlenül alakultak ki.

Az első ismert település a görög történetíró Ptolemaiosz szerint a dák Napuka volt, de nem tudjuk, hogy mikor keletkezett és pontosan hol volt. Lehet, hogy később a római kori város rátelepedett, de nem biztos. A mai Kolozsvár első városi jellegű előzménye a római Napoca volt.

271-ben a rómaiak kiürítették Dáciát, valószínű, hogy csak igen kevés szegény római maradt vissza, akik vállalták a gót rabszolgaságot. Következtek a gót, hun, gepida, avar, szláv, bolgár uralmak évei, nem valószínű, hogy az egykori római lakosság átvészelte volna ezt a korszakot.

A IX. század végétől a honfoglaló magyarok telepedtek le a környéken. Az akkori település két részből álhatott, a monostori dombon levő ispáni várból és a mai Szent Mihály templom környékén levő kisebb településből. A tatárjárás idején mindkettő elpusztult.

A tatárjárás után, az elpusztított lakosság pótlására, az 1260-as évektől V. István szászokat és vendégeket telepített Kolozsvárra és néhány környező faluba. Az új telepeseknek köszönhetően a helyreállítás felgyorsult, ekkor kezdett épülni a kőfalakkal kerített Óvár.

1316-ban Károly Róbert városi jogokat adott Kolozsvárnak, a település fejlődése föllendült. Ezután kezdett épülni Szent Mihály templom és az Óváron kívüli Újváros. A XIV. század elején a város vezetői nagyrészt szász polgárok voltak, de a város környékéről betelepedett magyarokkal a magyarok száma gyorsan növekedett és az 1400-as évekre a magyarok és szászok aránya kiegyenlítődött.

1458-ra a 12 polgárból álló tanácsa és a százférfiak fele-fele arányba szász és magyar volt. Kialakultak a falakon kívüli települések, amiket hóstátoknak neveztek. Ezek lakói veszély esetén bemenekülhettek a falakon belülre.

A XVI században, a hitújítás idején a szászok elmagyarosodása felgyorsult, a XVII század végére nagyjából be is fejeződött.

Erdély Habsburg uralom alá kerülésével újabb változások következtek Kolozsvár történetében. Az 1700-as évek elején Felépült a császári vár, az alatta levő részt nevezték Sáncaljának.

A XVIII., XIX. századokban görög, macedón kereskedők, telepedtek a városba.  A románság száma a XIX. Század folyamán fokozatosan nőtt, a zsidók letelepedését 1840 körül engedélyezték.

1870-ben a vasút elérte a várost, a vasútállomás környékén is fejlődött a város. A XIX században és a XX. Század elején, új nagyszabású középületeket, intézményeket építettek, városháza, iskolák, egyetem, kórházak, vasútállomás, vármegyeháza, törvényszék, színház és új templomok épültek.

Az 1867. Évi kiegyezés révén Kolozsvár elvesztette főváros jellegét, de továbbra is művelődési központ maradt.

Az első világháborút, majd a Trianoni békét követő hatalomváltás első éveiben a város terjeszkedése megtorpant, de az 1920-as évek közepétől újból föllendült.

A Trianon utáni helyzetben Kolozsvár továbbra is az erdélyi magyar irodalmi és művészeti élet központja maradt. Napjainkban is ez. Magyar színháza, operája, magyar nyelven is működő egyeteme van a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, főiskolái, kiadói, rádió és tévé stúdiói vannak, a városban több folyóirat és újság jelenik meg magyarul.

A 2002. Évi népszámlálás szerint Kolozsvárnak 317 953 lakosa volt. Ebből 60 287 magyar, 252 453 román, a többi más nemzetiségű volt.

Felhasznált irodalom: Asztalos Lajos Kolozsvár épített kincsei, Stúdium, 2008.

Kolozsvár nevezetességei: Ma igen összezavarodhat az idegen, aki megpróbál eligazodni Kolozsvár utcarengetegében, ugyanis minden rendszer átnevezte vagy részben átnevezte az utcákat, így van az, hogy minden utcának van egy mai hivatalos román neve, de a helybeli magyar lakosság főleg az idősebb generáció az egykori magyar utcaneveket használja. Ezekből is volt többféle elnevezés, mint ahogy egyes esetekben román névből is volt több. Például a vasútállomástól a központig vezető út az idők folyamán volt Nagy utca, Ferenc József út, Bulevardul regele Ferdinand, Horthy Miklós út, ma Horea út. A fenti rajzon a magyar köztudatban szereplő fontosabb utcaneveket tüntettem fel, valamint feltüntettem néhány fontosabb nevezetességet:
1. Szent Mihály-plébániatemplom, 2. Státus-házak, 3. Bánffy-palota, 4. Ennek a háznak a földszinti része, a Wophard-Kakas-ház a megmaradt kolozsvári reneszánsz épületek legidősebbike, 5. Pataki-Teleki- ház, itt szállt meg 1848 karácsonyán Bem József. 6. Az Első Magyar Biztosító Társaság székháza, 7. Kegyesrendi, Piarista- templom, 8. Babes- Bolyai Tudományegyetem, 9. New York-szálloda, 10. Mátyás király lovas szobra, 11. Ezen a helyen volt a Kárpátok Őre I világháborús emlékmű, ma a helyén a román memorandisták emlékműve áll, amelyet a magyar köznyelv csak gilotinként emleget, 12 Rucska-ház, 1997-ben itt nyílt meg a magyar főkonzulátus, 13. Mátyás király szülőháza. 14. Magyar Színház és Opera, 15. Görögkeleti székesegyház.

Kelemen Albert