A győri végvár

Történetünk a középkorra nyúlik vissza, a törökök nyugat felé terjeszkedésének viharos éveire. A győri végvár új katonai vezetője, főkapitányi rangban ekkor, 1561-ben lett Salm Egon. A még igen egyszerű szerkezetű, fatörzsekből, föld-erőművekből készült kisebb alapterületű vár túlságosan gyengének és könnyen bevehetőnek látszott! A szakértőként meghívott komáromi körzeti építésze a valószínűen olasz származású Francesco Beningo és Bernardo Gabelli építőmester is egy korszerű, füles-bástyás várfalakat, erős téglafalakkal épült végvár építését javasolta. A kialakult tervekről több vázlat, alaprajz is ismert – valamennyin igen jól látható az a korabeli hadi megoldás, mely többirányú kihegyesedő bástyákat és a mögöttük kialakuló beugrásokat – füleket – tartalmazott. Utóbbiak fontos szerepe volt, hogy a várfalat megrohamozni szándékozókat oldalról tűz alá vehessék – de az ágyú-állások mégis bizonyos mértékig védve, távoli irányból fedve lehessenek. A tervezett vár egyik korabeli alaprajzán minden igen jól megfigyelhető.



A tervezett végvár a következő években épült, de az építési folyamatot befejezése előtt 1594-ben a törökök elfoglalták. Csak a vissza-foglalása után került végül is befejezésre valamennyi bástya és védő mű, a szakirodalmi adatok a teljes befejezését 1671-re teszik.*

A metszetet az ismeretlen szerző madártávlatból, mégpedig déli irányból készítette, tehát a ma is szokványos tájolással: az észak-déli a rajz tájolása. A mai Mosoni-Duna tehát felül, a vázlat felső részén balról-jobbra folyik, a várat azonban egy ága mintegy körbe-öleli. A vár bal, tehát a nyugati oldalát és a máig fennmaradt füles-bástyát a várost látogatók ismerik, évente százak fényképezik.

A fényképen igen jól látható: az úgynevezett „fül” alakja, szerkezeti megoldása valóban alkalmas volt, lehetett arra, hogy a várfalat megostromlókat a védett beszögelésből látni és ágyúval, vagy egyéb eszközzel oldalba támadni lehessen!



A belső, beugró fül láthatóan olyan kaput, jelenleg már befalazott falnyílást is kapott, melyeket feltehetően csak később készítettek, alakíthattak ki. A vár falaihoz, még mai szemmel is, igen jó minőségű téglát készítettek, mintegy 15-16 millió téglát égettek ki és használtak fel a várépítők. A falakat közelről szemlélve, érdekes módon többségében csak az úgynevezett kötő-sorokkal falaztak, bár a most feltárt fal-részekben néhány helyen, futó - sort is alkalmaztak.

A vár falaiból mára csak az észak-nyugati tájolású bástya maradt fenn – ám a múlt évben, a Mosoni-Duna felőli várfal kiásott, feltárt falak, boltíves nyílások és a mögöttük még feltáratlan vár-belsők ígéretes folytatást jelenthetnek

Egy fényképen bemutatom, hogy az eddig feltárt várfal részletek alaprajzi alakja a korabeli vár folyó-felőli bástyájára emlékeztetnek, feltehetően e bástya oldalfalát jelentik. Várható, hogy az ásatások folytatásaként további falrészek, a boltíves nyílások mögött pedig belső terek, nyilván katonai, tehát hadi célú helyiségek, raktárak, talán őrszobák és pihenők, figyelő-állások is feltárásra kerülhetnek.

Az építészek és a hadtörténészek – de a városba látogatók – számára is rendkívül érdekes lesz majd a középkori vár feltárt részeinek bemutatása, ugyanis a füles bástyás várépítés, a téglavár építés ilyen „testközeli” bemutatása ritkaság számba megy Európában.



A fenti fénykép északi irányból, tehát a Mosoni-Duna part irányából készült. A folyó mai  medre jelenleg mintegy 30-40 méter távolságban található, valamikor azonban, a korabeli metszetek tanúsága szerint, a folyó, a folyó vize még moshatta e falakat…  

Végül, nézzük meg közelről a félévszázada épült vár falát, falazatát! Láthatóan, nem a mai értelemben vett sablon, téglány alakú formába öntötték az agyagot – ennek ellenére a téglák mérete néhány milliméter eltéréssel azonos, jó minőségüket, tartósságukat az elmúlt évek-évszázadok tanúsítják.

A már említettek szerint, a kötő-sorokkal épült győri várfal nem függőleges, kissé befelé dőlt. A fennmaradt részek magassága változó, a Mosoni-Duna és a Rába folyók felé eső oldalakon 9 – 10 – 12 métert is meghaladó szakaszok maradtak fenn, láthatóak ma is.

Megfigyelhető a bemutatott fotón korabeli kőműves munka során épült fal kivitelezésének „relatív” pontossága, a vízszintes-függőleges fugázás közel egyenletessége is. Kisebb felületű, nyilván újabb keletű javított felületek is találhatóak a rábaparti várfalon – a fotó mellékleten egy ilyen kijavított felület is fellelhető.



A falazásnál fél évszázaddal ezelőtt nyilván nem használtak vízszintezőt, lécet . . . és persze a várfal építésében valószínűen nem csak képzett kézmunkások, hanem alkalmi munkások is,  esetleg rabok is dolgozhattak. 

*   Borbíró Virgil, Valló István: Győr városépítés története (Akadémiai kiadó, 1956.)

Szerző: dr. Domján József okl. építészmérnök, ny. főiskolai docens, igazságügyi építész szakértő.

Várépítészet.lap.hu | Hadtörténelem.lap.hu