1900. Európában - így a Monarchiában is - gyógyíthatatlan kártyaláz dühöng. Mindenki játszik, mindenki nyerni akar. A világvárossá fejlődő Budapesten háromszáz kávéház, polgári- és tiszti kaszinók, iparos- és vasutas körök, no meg zugkaszinók várják a játékosokat. És persze ott vannak a "kozákok" - csalók, hamiskártyások - is a játékasztalnál, hogy magányosan vagy szövetségesükkel fosztogassák áldozataikat. Hírlapi cikkek és könyvek jelennek meg a bűnös kártyaszenvedélyről, mely polgári és nemesi egzisztenciákat rombolva vált sok-sok család tragédiájává. Egy hírlapíró arról panaszkodott, hogy bármilyen társas összejövetelen is vegyen részt, a program minden esetben kártyázással fejeződik be.
A kártyajáték persze lehet a szabadidő eltöltésének kellemes módja is. Gondoljunk csak a tarokk-, bridzs- és ultipartikkal töltött órákra és éjszakákra. Itt már a szellemi sport rangjára emelkedik a játék, a mulatság pénzügyi része háttérbe szorul. Csupán egy kellemes vacsora, vagy egy-egy pohár vörösbor szakíthatja meg a gyakran hajnalba nyúló csatározást. De térjünk vissza a magyar századfordulóra.
A kártyabotrányok sorából Szemere Miklós legendás partiját választottuk bemutatásra, mely annak idején még Ferenc József haragját is kiváltotta. Az eset végül is a legnagyobb kártyanyereség címen szerepel kultúrtörténetünk lapjain. Száz év távlatából visszatekintve - nem utolsósorban ifjú kortársaink kedvéért - először ismerjük meg röviden Szemere Miklós életútját. 1856-ban született nemesi családban. Tanulmányai befejezése után császári szolgálatba állt. Diplomataként Párizsban, Szentpéterváron és Rómában működött. Többször volt országgyűlési képviselő, ám hírnevét lóversenyistállója és sportszenvedélye alapozta meg. Különös alakja volt a derby és a kaszinó világának. Pillanatok alatt vagyonokat nyert és vesztett - de inkább nyert - a pályán és a játékasztalnál. Élettörténetét Kellér Andor írta meg Zöld gyep, zöld asztal címmel. Ennek részletei olvashatók a közelmúltban megjelent Kártyázó magyarok című anekdotagyűjteményben is.
A nagy kártyacsata előzménye volt, hogy a lengyel Potocki József gróf Budapesten a Nemzeti Kaszinóban komoly összeget - 150 ezer koronát - nyert a magyar uraktól, s ígérete ellenére nem adott revansot, hanem hirtelen elutazott a városból. Szemerét felbőszítette ez a viselkedés. Néhány hónap múlva aztán jelentették neki, hogy Potocki Bécsben tartózkodik. Még aznap vonatra szállt, hogy ismét megmérkőzhessenek a Jockey Club bakk-asztalánál.
Szemere azon az estén már nyert. Éppen befejezni készült a játékot, felállt az asztaltól, amikor megérkezett Potocki és leült játszani Szemere helyére. A további eseményeket Kellér Andor könyvéből idézzük:
". . . Szemere 200 000 koronás nyereségével hazakészülődött. Legalábbis úgy látszott, mintha menni akarna. De azért még ott állt az asztalnál, és figyelte a játékot. Közben az egyik úr felállt, és a helye megüresedett. Szemere azzal a mozdulattal, hogy hát isten neki, meggondolta magát, leült a helyére.
Később átvette a bankot. Habozás nélkül betolta azt a kétszázezer koronát, amit az este nyert. A lengyel megütötte a bankot. Tartotta a kétszázezer koronát, majd amikor vesztett, a négyszázezer koronát. Ismét vesztett, és a bank nyolcszázezer koronára növekedett. Szemere azt is leosztotta; nyert. A bank egymillió-hatszázezer korona!
A nagy csata hírére az egész Jockey Club besereglett a játékszobába. Potocki oldalán Goluchowski Agenor, a Monarchia külügyminisztere kibicelt. Szemere elvonulni készült. A kipirult Potocki ellenfeléhez fordult:
- Hogyan? Von Szemere nem adja le a bankot?
A kamarás erre kifürkészhetetlen arccal visszaült és így szólt:
- Kérem, leadom a lapot, de csak nyolcszázezer koronáért. És megjegyzem: akár megnyerem a coup-ot, akár elvesztem, a játékot rögtön abbahagyom.
Mindenki feszült figyelemmel hajolt előre. Akkoriban napirenden voltak a kártyacsaták; de ilyen nagy arányú parti sem azelőtt, sem azután nem folyt le sem a Jockey Clubban, sem másutt a világon.
Szemere leosztotta a lapokat. A gróf felütötte a kártyát. Ötje volt. Joga van "megállni" vagy "bevágni". Olyan csönd támadt, hogy a falióra ketyegése egészen kísértetiesen hangzott. Mindenki izgalommal nézett Potockira. Két perc telt el és a gróf még mindig nem döntött. Végül elhatározta:
- Megállok.
Szemere szétnyitotta lapjait: hétje volt. Nyert.
Ebben a pillanatban a játék megszűnt. Az izgatott játékosok felütötték a koporsóból a következő lapot. Mi lett volna, ha Potocki bevág? Négyest kap és Szemere elveszti a coup-ot. Ezen múlt a jövendő, a mérhetetlen Szemere vagyon sorsa. Szemere 2 400 000 koronát nyert. Ebből 2 200 000 koronát Potockitól. Hatszázezer koronát készpénzben, egymillió-hatszázezer koronával Potocki gróf adósa maradt . . ."
Ferenc József a fényes győzelmet azzal jutalmazta, hogy udvari kamarását kitiltotta Bécsből. A pesti Mátyás Diák élclap pedig címlapján örökítette meg az eseményt: "Bécsből is kerül Magyarországra egy kis pénz." Megjegyzéssel.
Mi is volt az a szerencsejáték, mellyel hatalmas vagyont lehetett nyerni néhány perc leforgása alatt? Baccarat, magyarosan bakk.
A baccarat játékról
Ma már csak kaszinókban találkozhatunk a bak, bakk, vagy baccarat nevű hazárdjátékkal. Itt minden a szerencsére van bízva, az egyes partik kimenetelét a kapott lapok pontértéke dönti el. A játékos csupán egyetlen ponton válik az események aktív részesévé - mint láttuk Potocki esetében is. Dönteni kell a lapkérésről. A baccarat-hoz francia sorozatjelű kártyát használnak, dzsóker nélkül. 4-8 csomagot kevernek össze és helyezik a leírásban is említett "koporsóba" - hosszúkás, fa dobozba. Ebből a kártyák csak egyesével húzhatók ki, éspedig a kártyacsomag legfelső lapja. A lapok értéke: a tízes, bubi, dáma és király 0, az ász 1, a számozott lapok saját értékük szerinti pont. A játék célja: a kártyák értékeit összeadva 9, vagy ezt megközelítő pont elérése. Ha az összeg meghaladja a kilencet, csak az érték második számjegyét kell figyelembe vennünk. Pl. 8+7=15, lapunk tehát 5 pontot ér. Szigorúan szabályozzák viszont a lapkérés lehetőségét. A játék menete:
Az osztásnál minden résztvevő egy lapot kap, majd ismét egyet zártan, azaz képével lefelé fordítva. A játékosok megnézik kártyáikat és kiszámítják azok pontértékét. Akinek két lapból kilence van, azonnal nyer. A kártyanyelv ezt slágernek - vagy nagyütésnek - nevezi. Pontjainak függvényében mindenki kérhet még egy kártyát az osztótól az alábbi szabályok szerint: a játékos pontjai két lapból:
0,1,2,3,4,5: kérhet lapot
6,7,8: nem kérhet lapot
A bankadó lapvételét szigorúbban szabályozzák. (Terjedelmi okok miatt itt nem írjuk le, ismertetésünk csupán a fenti parti megértését szolgálja.) A bankadó (Szemere) hét pontra nem kérhetett lapot. Vajon jól mérlegelte Potocki az esélyeit? 5 pontos lapja talán a legkellemetlenebb lehetőség volt a baccaratban. Nem rontott volna helyzetén 0 pontos (10, bubi, dáma, király) lap húzása. Javulhatott volna esélye, ha 1,2,3 vagy 4 pontos kártyát kap. Csupán az 5,6,7,8 és 9 pontos lapok lettek volna rontó hatással az 5-re. Tehát a lehetséges 13 lapértékből 8 bármelyikének érkezése kedvező és csak 5 kedvezőtlen. Ez pedig közel 62 % a 38 %-kal szemben. Mellesleg rossz széria végén is volt, hiszen a korábbi három coup-ot elvesztette. Persze több évtizedes tapasztalattal és másfél millió koronával az asztalon az ember nem viselkedik matematikusként, gyakran megérzéseire hagyatkozik. Potocki rosszul döntött, nem érzett rá a kínálkozó lehetőségre és hatalmasat bukott.
A kaszinókban a baccarat-hoz játéktáblát használnak segédeszközként. Csak a bank és egy játékos lapjait hasonlítják össze. A többiek - 14 fogadó - bármelyikük lapjára fogadhat változó feltételek mellett. Érdekes körülmény, hogy a babonás játékosokra való tekintettel a tábláról hiányzik a 13 fogadó száma.
A bécsi képes kártyáról
A 19. században Ausztriában és Magyarországon a whist, piké, makaó, bakk és más játékok eszköze volt a francia sorozatjelű, bécsi képes kártya. A gyárak ezt hozták forgalomba nagy számban, és csak választékbővítésként adtak ki elegáns, ún. luxuskártyákat a hagyományostól eltérő képekkel. A klubok és kaszinók a standard kártyákat rendelték, hiszen a játékosok ragaszkodtak ezekhez, mindig a megszokott képeket kellett használni.
A bécsi képes kártya ősei Franciaországból, Lyon-ból származnak. Itt még egyalakos rajzokkal készítették a 17. századtól. Ismeretlen utakon vándorolt Ausztriába, ahol jelentősen átalakították. Szebbek lettek a rajzok és a játékos társadalom igényeit kielégítve a bubi, dáma és király lapok tükörképessé alakultak. A kártyák sarkaiból hiányzott a napjainkban megszokott index - a szín és értékjelzés. A játékosnak bizony egyesével kellett megszámlálni a lapok színjeleit.
Magyarországon 1950-ig a Piatnik kártyagyár fő terméke volt a bécsi kép, az utóbbi fél évszázadban nem gyártották. Helyét a nemzetközi képes és a párizsi kép genovai változata foglalta el.
>> Képgaléria
Jánoska Antal
Kártya-játék.hu
Kártyagyűjtők.lap.hu | Műterem.lap.hu